Christine - 12. rész

A mentő gyorsan ott volt, Castlet pedig Esponak és Ryannek kellett elvonszolnia az eszméletlen nő mellől. Összetörten nézték, ahogyan a mentősök gépre rakják Katet és megpróbálják annyira stabilizálni, hogy szállítható állapotba legyen, aztán a mentőbe rakták, felvillantak a szirénák és már ott sem volt a mentő. Castle csak állt ott némán. Esposito finoman megrántotta az író kezét és egy kocsi felé irányította. Ryannel és Montgomeryvel együtt mentek a kórházba. Sokáig álltak a folyosón, és csak annyit tudtak meg, Kate már a műtőben van és hogy a mentőben többször is leállt a szíve. Rick összetörten ült az egyik műanyag széken a váróban. A váró ajtajában Johnson tűnt fel, és Christine kezét fogta.

-        Ppa – szaladt oda a kislány az apjához.

-        Hercegnőm – ölelte magához és csak ölelte, aztán pedig néhány könnycsepp gördült végig az arcán és már nem törődött vele, hogy más is látja.

-        Aja?

-        A doktor bácsi gyógyítja – Christine onnantól kezdve csendben volt.

Várta, hogy az anyukáját meggyógyítsa a doktor bácsi. Rick felhívta a New Yorkban aggódó rokonokat, aztán újra arra figyelt, Christine ne lássa, hogy ő mennyire ideges.

Az orvosok jöttek-mentek, de nem mondtak nekik semmit, mígnem órákkal később egy orvos jelent meg. Levette a maszkját, lemondóan sóhajtott egyet és feltette a kérdést.

-        Katherine Beckett hozzátartozói?

-        Igen! Mi történt vele, hogy van? – pattant fel óvatosan Rick, hiszen Christine a székeken elnyúlva aludt.  

-        Ms. Beckett állapota válságos. A bal lába, és jobb keze el van törve, a törött borda átszúrta a tüdejét és rengeteg zúzódás és ütéstől származó nyomok vannak rajta jelen. Elállítottuk a belső vérzéseket is, viszont a műtét közben többször is leállt a szíve. Visszahoztuk ugyan, de kómában van. Sajnálom. Fél óra múlva egy nővér megmutatja hova viszik át.

Az orvos meg sem várta, amíg az ott lévő emberek kérdeznek valamit. De ők nem is akartak kérdezni. Castle csendben ült vissza alvó lánya mellé és egy óvatos puszit adott a kicsi fejére. Késő volt már és Christinenek ágyban kéne aludnia, nem pedig egy kórházi széken, de még látni akarta a nőt, akit szeret. A többiek elköszöntek Ricktől, úgy gondolták, jobb lesz, ha ők csak reggel mennek be a kórházba.

A fél óra leteltével megjelent a nővér is. Castle a kezébe vette az alvó csöppséget. Christine álmosan átkarolta apukája nyakát és a vállára tette a fejét és már aludt is tovább. Ahogy a szobába értek, a kicsit az ott lévő kanapéra fektette, ő pedig az ágy mellett lévő székbe ült. Kate egyágyas szobában volt, és mindenféle gépre volt rákapcsolva, amik jelezték ugyan, hogy él, de Castle attól félt, talán sosem ébred már fel a kómából.

-        Szia Kate – odahajolt és a fején lévő egyetlen szabad felületre, a homlokára adott egy csókot – Christine is itt van. Ébredj fel hallod, szüksége van rád és nekem is. Szeretlek, és nem tudlak elveszíteni. Még csak most kaptalak vissza, kellesz nekem, kellesz nekünk. Most elmegyek egy hotelba a lányunkkal, hogy ágyban aludjon és ne itt, de reggel jövünk. Szeretlek.

Azzal felállt, újra kezébe vette a kislányt, fogott egy taxit és a legközelebbi hotelba mentek. Rick egész éjjel szinte alig aludt. Maga mellé fektette Christinet és nézte, ahogy a csöpp kis lény szuszog, minden gond nélkül. Irigyelte, hogy ő még nem tudja felfogni, milyen nagy veszélyben is van valójába az anyukája. Nézte, hogy mennyire hasonlít a kislány az anyjára. Barna vállig érő haja, ugyanolyan hullámos, mint Katenek, és az arcáról is a nő jut eszébe. Hajnalban végre elaludt, de csak pár órát tudott aludni, mert Christine felébresztette.

-        Ppa – suttogta halkan – Mennünk ajáho.

-        Mit szólnál, ha előbb keresnénk valami ennivalót? Nem vagy éhes?- ő maga ugyan nem volt éhes, de Christine még kicsi neki nagyon fontos, hogy ne hagyjon ki egy étkezést sem.

-        De – jött a tömör válasz.

Castle gyorsan felöltöztette a kislányt, elvégezték a reggeli teendőket és kézen fogva indultak el kifelé a hotelból, de Christine az ajtóban megtorpant egy kicsit.

-        Mi a baj Christine? – kérdezte Rick és leguggolt a kicsihez.

-        Utána menünk ajáho? – nézett komolyan a férfire.

-        Elmegyünk anyához.

-        Sejetlet ppa – átölelte a férfi nyakát, majd újra megfogták egymás kezét és folytatták útjukat.