Christine - 14. rész

- Higgadjon le Jim – jelent meg Martha és Alexis is az ajtóban.

- Magyarázatot akarok, és tudni mi van a kislányommal – még mindig dühös volt.

- Üljön le Mr. Beckett és elmagyarázom.

Kate apja úgy is tett, ahogyan azt az író kérte tőle, közben pedig Christine ahogyan észrevette a nővérét eszébe jutott, hogy ő bizony szereti őt. Felé nyújtotta kicsi kezét, Lexi odament és felvette a kislányt.

-        Aja beted – pityeregte a nagylánynak.

-        Tudom Chris, gyere, sétáljunk egyet – azzal kimentek a szobából.

Jim értetlenül nézett először a kisétáló két lány után, aztán lányára és vissza Castlere. Most már tényleg nem értet semmit.

-        Nem is tudom, honnan kezdjem – makogott Rick, miközben Kate élettelen kezét szorongatta.

-        Azt hiszem az elején – jött a tömör válasz.

-        Ott kezdődött, hogy egy iszogatás alkalmával Kate elárulta, hogy emlékszik a lövésből arra mikor azt mondtam szeretem. Utána lefeküdtünk, hajnalban pedig Kate észrevette, hogy tovább nyomoztam Johanna Beckett halálának ügyében pedig megegyeztünk, hogy abbahagyjuk. Megharagudott és elment. Aztán később rájött, hogy terhes, de engem nem értesített. Nemrég rájöttem, hol van, mivel minden kapcsolatot elvágott régi életéből ezért ez nem is volt olyan egyszerű. Elmondta, hogy Christine az én lányom, megbocsátottunk egymásnak és úgy volt, hogy hazajön, de mikor elindultak belémentek az autójába és őt elrabolták. Aztán megtaláltuk és most csak imádkozhatunk, hogy felébredjen – hadarta egy szuszra Rick, de mikor utolsó mondatához ért, halkított egy kicsit és bánatosan a nőre nézett.

-        Az a kislány az unokám? És hogy van Katie?

-        Christinenek hívják. Törött láb, kéz borda. Átszúrt tüdő, rengeteg sérülés és belső vérzése volt. Többször leállt a szíve, de visszahozták. Kómában van. Az orvos azt mondta romlik az állapota, most már csak 25%-a van, hogy felébred-e vagy sem.

-        Ez nem lehet igaz – szólalt meg egyszerre Martha és Alexis.

Mire Alexis visszaért már beszélgettek. Christine némán az apja ölébe kéredzkedett, onnan pedig fel Kate mellé az ágyra. Most nem beszélt, csak simogatta anyukája arcát. Jim némán figyelte unokája egyetlen mozdulatát és nem tudta elhinni, hogy az a csöpp kicsi lány, aki ott ül könnyes arccal a lánya mellett, az Katie lánya. Ránézett Castlere, aztán Katere, Chrisre és rájött nem tud haragudni. Imádkozni kezdett magában, hogy lánya felébredjen. A feleségét már eltemette, nem akarja a lányát is. Az unokájának anya kell.

-        Hercegnőm, ez a bácsi itt a nagypapád. Anyuci apukája.

-        Aja ppaja? – nézett nagy szemeivel a felnőttekre.

-        Ide jösz a nagypapihoz? – nyújtotta Jim a kezeit a kislány felé, mivel Chris nem volt egy félős kislány, simán odament a nagyapjához, de nem volt ott sokat, vissza is kéredzkedett az anyja ágyára.

Szép lassan mindenki elszivárgott, Martha, Alexis és Jim abba a hotelba mentek ahol Castle is megszállt.

-        Mondunk meszét ajanak? – kérdezet Christine Ricket.

Castle egy puszit adott lánya homlokára és elmormogott egy mondjunkot. A kislány már bele is kezdett a mesébe. A hét törpét mesélte, az volt a kedvence. De összevissza, ahogyan épp az eszébe jutott. Hófehérke előbb férjhez ment a csúnya bácsi csak azután kergette ki az erdőbe. Castle csak figyelte, ahogy a mese közben a kicsi elfekszik az anyukája mellett és hozzábújik. Még mindig mondta az összevissza mesét, de egyre halkabban, aztán elaludt. Egy pillanatra Rick elmosolyodott. Felállt és a takarót amivel Kate volt betakarva, úgy igazította, hogy Christinet is fedje, aztán egy műanyag székre ült szorosan az ágy mellé.

-        Tőpök – ismételte a szót úgy, ahogy Christine is mondta. – Én tőpöm, bárcsak a meséd meggyógyítaná a mamit – sóhajtott egyet.

 Észre sem vette, hogy már álomba is merült. Kimerült volt, már nem is tudta, mikor aludt igazán, de azt tudta, addig nem is fog aludni rendesen amíg Katet nem tarthatja a karjaiban. Mozgolódásra kelt fel. Rengeteg ember tódult be a szobába. Az egyik gép hangosan sípolni kezdett. Addigra Christinet már fel is vette a tegnapi lány Mary.

-        Mi történik? – kérdezte ijedten, miközben átvette a kezébe a pityergő kislányt.

-        Menjen, ki kérem – szólalt meg az orvos, őket pedig kitessékelte.

Kétségbeesetten álltak ott kint. Christine egyre jobban sírt, ő pedig ideges volt. Ezt a kislány is megérezte és így még nehezebb volt megnyugtatni. Egyszer csak Martha és a többiek tűntek fel a folyosón, ezúttal velük volt Ryan Esposito és Montgomery is.

-        Mi abaj fiam? – próbálta túlkiabálni a síró kislányt a kapitány.

-        Nem tudom, kitessékeltek minket, valamelyik ostoba gép hangosan csipogni is kezdett, és sok orvos lett odabent – hadarta gyorsan, közben pedig egyre gyorsabban kezdte ringatni Christinet hogy nyugodjon meg, de ő csak jobban sírt.

-        Add ide azt a kislányt fiam. Aztán nyugodj meg. Christine érzi, hogy idegesek vagyunk és az nem jó neki se – Martha átvette a kislány. Óvatosan a vállára tette a kicsi fejet és szép lassan suttogni kezdet neki és fel alá sétálni a folyosón. Beletelt egy kis időben, de síráshüppögésbe ment át. Nem aludt, de nagyanyja vállán nyugtatta a fejét és onnan szemlélte a világot. Már jó ideje vártak. Különböző gépeket toltak be és hoztak is ki a szobából. Legalább egy óra biztosan eltelt, mire Kate orvosa jelent meg.

-        Mi történt Katetel? – támadta le az orvost Rick.

-        Tévedtem Mr. Castle – mosolyodott el a doki – Tényleg várhat csodát a lányától. Ms. Beckett fel fog ébredni.

-        Hogyan? – lepődött meg mindenki, még Chris is felkapta a fejét, pedig nem is értette mi történik körülötte.

-        A barátnője már nincs kómában, de nem tudom megmondani miért nem tér magához, vagy, hogy mikor fog magához térni. Egy biztos, nem tudok rá orvosi magyarázatot mondani, csak annyit, az a kislány tényleg nagyon közel áll az anyjához.