Az ügy ami összeköt - 2. rész

Itt is a következő!

 Raina imádok veled dolgozni!

 Jó olvasást mindenkinek!

- Minden rendben? – kérdezi ijedten, de suttogva, tartva magát az egyezségünkhöz.

- Persze. Az asztalomnál találkozunk – simítok végig az arcán és a mosdó felé veszem az irányt, hogy kicsit megmossam az arcom. Fogalmam sincs segít-e, de talán, és ahogy jött olyan gyorsan ment is a falak hullámzása. Elgondolkodok, a tükör előtt miközben az arcomat törlöm szárazra. „Talán lépcsőre kéne váltanom? Áh, ki van zárva! Nem tart sokáig!˝ és már le is zárom magammal a beszélgetést és inkább visszasétálok a többiekhez, akik már a fehér táblát rendezik.

- Talán! – emeli fel íróm az úját és tudom ebből megint egy marhaság fog kijönni.

- Ki ne mond! – figyelmeztetem.

- Olyanok vagytok, mint akik ezer éve házasok – jegyzi meg Ryan.

- Ez van, ha az ember barátnője egy nyomozó.

Rick utolsó megjegyzésére már kap is egy halvány taslit a tarkójára, és mosolyogva leülök az asztalomhoz. Észreveszem, hogy éppen lehuppan a barna foteljébe. Kérdezni akar valamit, de meggondolja magát. Közelebb hajol, de látom rajta, hogy elbizonytalanodik.
- Adhatok egy csókot? – kérdezi kisfiús sármját is bevetve. Tudom, hogy nemet kellene mondanom, de nem tudok ellenállni az érzésnek. Mostanában túl sokszor nem tudok ellenállni. Nem, ezt nem engedhetem. Most már muszáj nemet mondanom. Már csak egy jó indok kell hozzá.
- Rick! Ez a munkahelyünk. Kérlek. – szólok rá, és majd mag szakad a szívem, mikor látom, ahogy a szemével értetlenül néz rám. Meg kell próbálnom javítani a helyzeten. Közelebb hajolok, és a fülébe suttogok.
- Ne félj, majd este kárpótollak. – suttogom, és megnyugtat az, hogy látom visszatérni a szemébe, azt a különleges csillogást. Visszamerülök az aktába. Pár perc múlva, nyílik a kapitány ajtaja, és a nevemet kiáltja. Felállok az asztaltól, és az iroda felé kezdek sétálni. Még fél szemmel látom, ahogy Rick utánam bámul. Nem igazán tudom eldönteni, hogy a hátam közepét, vagy a fenekemet bámulja, de az utóbbinak nagyobb az esélye. Belépek az irodába.
- jó napot Asszonyom. – köszönök, és Gates felnéz az aktájából.
- Jó napot Beckett nyomozó. Hallani szeretném, hogy mi újság van az új üggyel. – a kapitány kíváncsian karba fonta a kezét, és hátradőlt a széken. Nagy levegőt vettem, és elkezdtem mondani, amit tudunk.
- Az áldozatunk David Goldberg. Több szúrt seb a hasán. Van egy szemtanú, aki igaz, hogy kissé ittas volt, de egész jó leírást adott, arról a furgonról, ami a helyszínen volt a gyilkosság időpontjában. Egy sötétkék furgon behajtott a helyszínre, és két férfi, egy holttestet gurított ki az autóból, majd visszaültek és elhajtottak. Laine a halál idejét, hajnali négy, és hat óra közé tette.
- Rendben tudunk még valamit? – néz rám a kapitány azzal a méregető tekintetével.
- Igen. A furgon oldalán egyértelműen, egy sas volt. – ezt most úgy mondtam, mintha tudnám mit jelent, pedig nem. A kapitány bólint, ezzel jelzi, hogy végeztünk. Sarkon fordulok, és elhagyom az irodát. Egy mély levegő kíséretében, a fehér táblánkhoz megyek. A táblán nem sok adat van. Egy idő egyenes, egy fénykép az áldozatról, és néhány adat. Ugyanaz az érzés fog el, mint reggel. Egy kéz a derekamon át, a hasamon pihen meg. Megfordulok, és ismét nem szívesen, de egy csúnya pillantást küldök szerelmem felé, aki megadóan a kezét levéve rólam a magasba emeli azt. Látom, hogy fáj neki, mikor visszautasítom. Remélem tudja, hogy nem azért teszem, hogy bántsam, hanem, hogy megvédjem. Elgondolkodok azon, hogy lehet, hogy ezt nem tudja? Majd otthon elmagyarázom neki. Észre sem veszem, hogy feltűnően elmosolyodtam…

Egyszer csak Ryan robog oda hozzánk kezében a noteszével.

- Találtál valamit? – kérdezem és gyorsan letörlöm a vigyort a képemről. Azt majd otthon, ez a munkahelyem, ahogy azt már előbb kifejtettem Ricknek. Rick. Még mindig nem tudom megszokni, hogy így hívom a megszokott Castle helyett. Észrevétlenül megrázom a fejem és figyelek arra amit Ryan mond.

- Megtaláltam mit jelent a sas logó – magyarázza izgatottan

- És?

- Egy futárcég, a neve Szálló sas. Stílusos. Itt a cím – nyújtja felém a papírt kollégám és izgatottan már ki is kapom a kezéből.

- jössz már Rick? – kiáltok, párom után miközben már a lift felé robogok izgatottan.