Kegyetlen élet - 14. rész

-        Mit csinálsz? – csak suttogja, de nem is kell hangosabban beszélnie, hisz a szája a fülem mellett van.

-        Szalámis gombás makarónit. Valamit ennünk kell vacsira és ez gyorsan kész van.

-        Normális esetben felhívnám a figyelmet, hogy mások is tartózkodnak itt, de ez nem normális eset – jelent meg Alexis a konyhában és leült az asztalhoz.

-        Nagyanyád? – nézek rá érdeklődve.

-        Felix. Telefon. – ebből a két szóból mindent értek, mosolyogva fordulok vissza az előttem lévő gombához.

Rick köztem és a lánya között forgatja tekintetét és felhúzott szemöldökkel kérdezi.

-        Hahó, én ezt nem értem ám!

-        A nagyinak van egy pasija Felix. Most neki újságolja el a történteket.

-        Rendes? – kérdezi tőlem. Valószínűleg azt várja, hogy megjegyezzem, rendes és tiszta a háttere. Nem nyomoztam le, fogalmam sincs, ki is az a Felix. Bízom Marthaban.

-        Nem nyomoztam le – jegyzem meg lazán, de mielőtt kérdezhetne, már Beni robog le a lépcsőn, akár egy szélvihar.

-        Éhesz vadot – jegyzi meg felemelt kézzel.

Még beleöntöm a szósz mellé a gombát is és már alá is gyújtom a gázt, aztán odalépek a kisfiamhoz és könnyedén felkapom. Odaviszem az edényhez és belenéz.

-        Jó lesz? – kérdezem tőle.

-        Iden.

-        Rendben. szólj a tesódnak és vacsora.

Már raknám is le, de hírtelen átöleli a nyakamat, persze azért vigyáz a tenyerére. AZT hiszem, még mindig fáj neki.

-        Sejetlet anucsi.

-        Én is szeretlek hercegem – ölelem vissza, aztán már le is kéredzkedik és szalad fel. Ránézek Rickre és egy apró könnycseppet látok a szemében.

-        Azt hiszem Beni féltékeny rád – néz Lexi az apjára én pedig hangosan elnevetem magam Richard meglepett tekintetén. A nevetésem pillanatában Martha lépet be és boldogan kiáltott fel.

-        Tényleg nevetsz? – nézett rám örömmel, és már vissza is húzódok a fazék mellé és kavarok egyet a szószon. Csak egy majd később pillantást vetek páromra és ő már vissza is tér a féltékeny témára.

-        Féltékeny! Rám? – néz a lányára és Alexis már folytatja is.

-        Minden férfira féltékeny. Láttad volna a múltkor a parkban, egy futó fellökte Katet véletlenül, erre az én harcias öcsém bokán rúgta az illetőt. Hetekig hencegett vele, hogy ő megvédte anyut.

Jót kacagott rajta, milyen harcias is a fia. Lassan kész lett a vacsora is és az ikrek is leszállingóztak az asztalhoz.

Benit ma én etetem, mert vacsi közben kinyöszörögte, hogy fáj még a keze, így az én vacsorám teljesen elhűl, mire megeszem, de nem baj. Joanni szája be sem áll az asztalnál. Csak mondja és mondja. Azt hiszem az ő bizalmát már el is nyerte Rick, de Beni még bizalmatlan. Ami természetes. Eddig nem volt velünk apu és csak a temetőbe jártunk hozzá, vagy a videókat és a képeket láthatták róla. Most Rick segít fürdetni, ami kétszer olyan sokáig tart, mivel nagyon jól elbolondozik nekik. A vége az lett, hogy mire felöltöztettem őket a pizsamába Joanni már majdnem elaludt. Felveszem és átsétálok vele a szobába, Beni pedig okosan követ. Befektetem az ágyába, aztán pedig a fiamat is.

-        Fáj – nézz rám majdnem síró szemekkel a kis csöppöm.

-        Anya mindjárt meggyógyítja – gyorsan átszaladtam a fürdőbe, egy kis szirupért, amit délután is adtam neki és ő okosan megitta.

Felkéredzkedik, így felveszem, és fel-alá sétálok vele. Rick csak áll az ajtóban és minket figyel. Már túl van a jó éjt puszin mindkét gyerkőcnek. Lassan elnyomja Benit az álom. Rick segít befektetni az ágyba, betakarjuk és az ajtóban állva figyeljük őket. Ő mögöttem áll, és a derekamnál fogva húz magához. Azt hittem én ilyet nem élhetek már át, hogy csak a filmekben láthatom, ahogy egy pár este a gyerekeikben gyönyörködik. Imádom érezni, hogy velem van.

-        Olyanok, mint az angyalok. Nem hiszem el, hogy lemaradtam a születésükről és mindenről, ami eddig történt. Miért van bekötve Ben keze? – suttogja a fülembe.

-        Pár napja történt egy óvodában egy lövöldözés, két óvónő és két gyerek halt meg. Ma ott is lövöldöztek ahová a srácok is járnak. A kitört ablaküvegbe tenyerelt bele a fiad.

-        De ugye jól vannak? – hallom a hangján, ahogy aggódik.

-        Persze. Gyere – megfogom a kezét és kifelé húzom.

A nappaliba sétálunk és beszélgetünk Marthaval és Lexivel. MI majd később beszélgetünk. Rick mellkasának vagyok dőlve és hallgatom, amint Alexis az ikrekről áradozik, Martha pedig Felixről, a színésziskoláról, meg minden másról.

-        És Joanni egyre csak azt hajtogatta, hogy ő Pocahontas – nevetett Martha és Rick is nagyot nevetett mellettem.

-        Persze, ez most vicces, majdnem szívrohamot kaptam mikor megláttam a szekrény tetején. De még mindig nem tudom mire volt jó, a söprű ami Joanni kezében volt – most már én is kuncogtam.

-        Lemerném fogadni, hogy az a lándzsája volt. Az indiánoknak van lándzsájuk.

Ránéztem szerelmemre és megforgattam a szemem.

-        Nagyon hiányzott amint a szemedet forgatod – suttogta a fülembe és engem a hideg kirázott annyira érzéki volt a hangja.

 Fél szemmel látom, Martha megböki a könyökével Lexit és felfelé int. Elköszönnek, hogy lefekszenek, mert fáradtak már. Elég késő van már. Hosszan szenvedélyesen csókolom meg mikor ketten maradunk a kanapén. Aztán lassan felállok és az emelet felé indulok. Felhúzott szemöldökkel figyel, én pedig egy kihívó mosollyal válaszolok. Benézek még a kicsikhez és boldogan nyugtázom, hogy mélyen alszanak, aztán pedig a fürdőbe indulok és beállok a zuhany alá. Egyszer csak hideg csap meg és egy test simul hozzám. Elmosolyodok és megfordulok a karjaiban. Szenvedélyesen csókolózni kezdünk és érzem, ahogy a keze végigcsúszik testem minden porcikáján. Belemosolygok a csókba, olyan régen éreztem már, ahogy szeret. Túlságosan kapkodóak vagyunk és hevesek. Finoman taszít egyet rajtam és máris érzem a hátamon a hideg csempét, ezzel elérte, hogy még szorosabban simuljak hozzá. Újra csak mosolygok a csókba, mikor érzem, milyen hatást váltok ki belőle. A légkör percek alatt lesz forróbb, mint a csapból folyó víz. Hogy elnyomjam sikolyom, beleharapok, a vállába mikor megérzem őt. Gyors tempót diktál és gyorsan elérjük azt a gyönyört, amit már régen éltünk át.

Szorosan bújok hozzá az ágyban a takaró jótékony takarásában. Légzésünk lassan visszaáll a normálisba. Újabb szeretkezésen vagyunk túl. Kezével a hátamon rajzolgat kisebb-nagyobb köröket, én pedig a fejemet a mellkasán nyugtatom.

-        Annyira hiányoztál – suttogja, és annyi érzelem van a hangjában, mint még soha – Azt hittem nem vársz meg.

-        Miután kiderült, hogy terhes vagyok, nem tudtam már férfival lenni. És nem is akartam. Mindenki bíztatott, hogy kell valaki a kicsik mellé. De… a gyűrű segített távol tartani minden hívatlan kérőt.

Felemelkedek egy csók erejéig, aztán visszateszem a fejem az előbbi helyére és mély álomba zuhantam. Évek óta nem aludtam ennyire nyugodtan. Ezek után, már csak jobb jöhet.

Vége!

vagy talán, mégse?