Christine - 15. rész

Christine ijedten állt a fal mellett a kórteremben. Könnyei hatalmas cseppekben folytak végig az arcán. Nem sírt csak hüppögött. Rick az orvossal beszélt, miközben egy csoport a gépeket szedte össze Kate mellett és már tolták is kifelé. Nem értette hova viszik az anyukáját, és hogy most miért nem ülhet oda anya mellé.

Napok teltek el az óta mióta az orvos azt mondta Kate fel fog ébredni, de még mindig nem tért magához. A tüdeje erősödött ugyan annyit, hogy a lélegeztető csövet kivették a lég utjaiból, de egy maszkra azért még szükség volt.

-        Hoa iszik aját? – nézett Chris ijedten Castlere mikor odament hozzá és felemelte.

-        Elviszik egy másik doktor bácsihoz, mi meg hazamegyünk az új házikóba ahol lakni fogunk – próbálta érthetően elmagyarázni a kislánynak, hogy mi is történik.

-        Jó – mondta Chris.

Megvárták, míg a helikopter felszállt és ők is autóba ültek. Rick becsatolta a vadonatúj gyerekülésbe a lányát és már úton is voltak. A négy órás autóutat Christine szinte végig aludta. Rick meg csak gondolkodott. Szerette volna ha Kate végre magához tér és hazaviheti.

-        Felkeltél hercegnőm? – nézett a visszapillantó tükörbe Rick.

-        Iden. Aja?

-        Mindjárt odaérünk anyához.

Amint kimondta már ott is voltak a parkolóban. Kivette a lányát és kézen fogva befelé indultak. Útközben megkérdezték melyik szobába vitték Katet és arrafelé mentek tovább.

-        Itt van aja? – nézett kíváncsian a kislány az apjára mikor az lenyomta a kilincset.

-        Igen itt van – mondta Castle, de mikor beléptek a szobába egy hatalmas meglepetés várta őket. Castle csak dermedten állt ott, nem tudta elhinni azt, amit lát. Christine azonban gyorsabban reagált, mint az apukája.

-        Aja! – kiabálta és már futott is az ágy mellé.

-        Kiscicám! – jött a boldog, de gyenge hang.

Kate boldogan nézett a férfira, szélesen elmosolyodott majd megszólalt.

-        Csak nézel vagy idejössz és adsz egy csókot is.

Nem kellett neki több, már ott is volt szerelme ágya mellett, magához húzta és szenvedélyesen megcsókolta.

-        Óvatosan – szisszent fel Kate - Még nagyon fáj.

-        Ne haragudj édesem, csak annyira örülök, hogy végre magadhoz tértél.

-        Én dódítottalak med – mondta büszkén Chris.

-        Igen hercegnőm, te gyógyítottad meg anyát – ültette az ölébe a kislányt.

Amíg az orvosok megvizsgálták Katet, addig nekik ki kellett menniük. Castle felhívta a családot és a barátokat, hogy Kate végre magához tért. Az orvosok is közölték, hogy minden rendben, viszonylag gyorsan gyógyul, de közölte velük, hogy még nem csinálhat semmi olyat, ami a tüdejét megerőltethetné. Ahhoz még gyenge. Visszamentek a szobába és még órákig beszélgettek. Castle elmesélte mi történt, hogy letartóztatták Davidet és hogy valójában nem is ő volt David. Elmesélte, hogy muszáj volt szólnia az apjának és elmondta az egész történetet neki, mielőtt darabokra törte volna Ricket idegességében.

-        Fáradt vagyok – szuszogta erőtlenül Kate.

-        Itt ajudhatot? – a nő elősztőr meglepődött, de mikor ránézett csöppnyi lányára, rájött, Chris teljesen komolyan gondolta. Rick látva a felhúzott szemöldököt, magyarázatba fogott.

-        Volt, hogy veled aludtunk – mondta és a kicsi felé fordult – Most már otthon alszunk kicsim, ha itt maradunk anyával, akkor nem fog aludni, köszönj el szépen.

-        Sia aja. Sejetlet – ölelte meg boldogan az anyukáját.

-        Én is szeretlek kiscicám. Légy jó kislány és vigyázz magadra.

Kate még kapott egy hosszú csókot Ricktől és kifelé indultak a szobából. Kate még emlékezett, hogy visszacsukódott mögöttük az ajtó, és már át is tért álomországba.