Fájdalmas búcsú - 19. rész

- Bonnie kérlek, hagyd abba – rázta Kate a kislányt, aki már másfél hónapos volt. Kate és Rick felajánlotta, hogy vigyáznak egy péntek estén a keresztlányukra, amíg a friss szülők kettesben töltenek egy kis időt. A kislány már legalább egy órája sírt és persze Rick, aki a leglelkesebb volt a baba felvigyázástól most mégis egyedül hagyta. Még nem volt gyereke és testvérek hiányában még unokahúga sincs, így nem igazán értett a babákhoz. Persze neki is működött az a híres anyai ösztön, de egy óra folyamatos sírás után már nem tudott mit tenni. Megetette már, tiszta pelust is kapott, próbálta elaltatni is, de semmi. Nyílt a bejárati ajtó és Castle lépett be rajta.

-        Jó hogy végre haza tolod a képed! Nem tudom megnyugtatni a keresztlányunk, már egy órája egyfolytában sír – morgott halkan a nő, nehogy még jobban megijedjen a baba.

-        Ne haragudj, Ryannek kellett egy kis segítség – nézett rá bűnbánóan a nőre és Kate haragja már el is illant.

-        Nem tudok rád haragudni – mosolygott a nő – inkább segíts, nem tudom, mit tegyek.

Castle kivette Bonniet a nő kezéből.

-        Feküdj hanyatt a kanapén – mondta Rick aztán máris a nő mellkasára fektette a csöppséget – Bár nem az anyja vagy, de a szívverés megnyugtatja.

A férfinak igaza volt, csaknem 10 perc múlva Bonnie úgy aludt, mint a tej. Castle leült a nő mellé és csak nézte őket. Annyira jól állt Kate kezében a baba, hogy úgy érezte, sosem fog eltelni a hátralévő hét hónap. Alig várta, hogy megszülessen a babájuk. A minap egy játékboltban volt, vett egy hatalmas csúszdát, de aztán Kate visszavitette vele, címszóval, hogy a baba még egy darabig úgysem tudja használni. Azt is alig várta, hogy Kate hasa nőjön, és hogy érezhesse a baba mozgását. 

-        Jól áll neked – suttogta Rick és egy szenvedélyes csókot nyomott Kate ajkaira.

Épp szólásra nyitotta volna a száját mikor csengettek. Kate megijedt, azt hitte a csengő hangjára fel fog ébredni a keresztlánya, de az csak aludt tovább kizárva a nagyvilágot. Lanie és Esposito volt az. Hazafelé az étteremből beugrottak a kislányért. Összeszedték a cuccokat és már indultak is haza.

-        Alexis nem jön ma haza? – kérdezte Kate a konyhából, mikor épp a fagyasztót túrta fel.

-        Nem. Lesz valami buli. Egyébként mit keresel?

-        Jégkrémet. Citromos jégkrémet – nyögte Kate miközben a fagyóban kutatott.

-        Azt hittem nem szereted a citromos jégkrémet.

-        Én nem is, de a gyereked valószínűleg szereti.

Citromos jégkrém hiányában Kate egy nagydoboz vaníliás jégkrém társaságában ült le a kanapéra. Castle mellé ült és a még lapos hasra tette a tenyerét. A meghitt pillanatot Castle telefonjának csörgése zavarta meg. A kijelzőn Alexis neve állt.

-        Szia, kicsim – vette fel mosolyogva Rick, de a mosolya azonnal le is hervadt.

-        Apa! Apa kérlek, segíts, gyere ide gyorsan – Alexis hangja kétségbeesett volt.

-        Alexis mi a baj? Hol vagy? – pattant fel a kanapéról és Kate is ijedten nézett.

-        A pályaudvaron.

-        Maradj, ott azonnal ott vagyok – azzal letette a telefont és már indulni is készült.

-        Richard mi a baj? – állt fel Kate.

-        Nem tudom, de baj van. Maradj itt, én elmegyek Alexisért – egy puszit nyomott a nő homlokára és már ki is viharzott.

Kate legalább két órán keresztül sétált fel alá a nappalijukban, egész addig, amíg el nem szédült az oda visszasétálástól.

-        Ne haragudj kicsim – simogatta meg a hasát miután elfeküdt a kanapén, mert annyira szédült – a mami csak ideges a tesódért.

Csendesen feküdt, közben a telefonját szorongatta, hátha történik valami. Újabb egy óra telt el, mikor nyílt az ajtó. Felpattant és szinte elborzadt a látványtól. Alexis arcán csúnya sérülések voltak, a ruha, ami rajta volt, teljesen szét volt szaggatva, Rick kabátja volt rajta. A térdei csúnyán fel voltak horzsolva és az esőtől bőrig volt ázva. Csak állt ott nézett, aztán meglepetésére Alexis sírva omlott a nő karjaiba.

-        Sss. Semmi baj – nyugtatta miközben a hátát simogatta – Gyere – mondta neki és lassan a fürdő felé indultak.

Remélte, hogy Castle tudja mi történt, és hogy látta már orvos a mostoha lányát.

-        Vedd le ezeket a ruhákat jó? Engedek neked jó meleg vizet – simogatta meg Alexis könnyáztatott arcát, majd a fürdőbe indult és megnyitotta a csapot. Abban a pillanatban Rick is belépett a fürdő másik ajtaján.

-        Hol van? - nézett körül a lányát keresve.

-        A szobában vetkőzik, engedek neki vizet. Rick mi történt?

-        Valaki elkapta a pályaudvaron… - szünetet tartott, mert nem tudta kimondani mit is akartak tenni a lányával.

-        Ugye nem erőszakolták meg? – kérdezte Kate ijedten.

-        Időben elfutott és elbújt. Azt hiszem jobb lesz, ha főzők neki egy teát még megfürdik.

Azzal kifordult a fürdőből és a konyhába ment. Kate tudta, legalább annyira megviselte Ricket és őt is a történtek, mint Alexist. A lány megjelent egy köntösben, de csak állt ott az ajtóban némán.

-        Kint megvárlak, jó?- kérdezet Kate és már indult is volna kifelé, de Lexi megállította.

-        Maradj velem, kérlek – nézett rá könnye szemmel. Kate becsukta az ajtót és a kád mellé ült, hogy a lánnyal maradjon.

-        Annyira féltem Kate, bántani akart és én nem tudtam hogyan szabaduljak ki a keze közül – a lány csak sírt és sírt. Kate felült a kád szélére és magához ölelte a lányt, nem törődve azzal, hogy vizes lesz. Most Alexis volt a fontos.