Nem tudta meddig is feküdt eszméletlenül,
teljesen elvesztette időérzékét ablak hiányában. A szájából már nem folyt a
vér, de borzasztó nagy fájdalmai voltak. Nem tudott másra gondolni csak Christinere
és a kislány apjára, és arra, talán soha nem láthatja már őket. Talán neki soha
nem lehet rendes családja, úgy gondolta neki az van megírva.
A Bostoni kapitányságon semmit
sem haladtak. Sem az újlenyomattal és semmi mással nem tudtak meg semmi
különöset arról a férfiról, aki Davidnek adta ki magát. Harris őrjöngött, hogy
nem jöttek rá egyetlen átvilágításnál sem hogy az a férfi, akit ő felvett nem
is az, akinek mondja magát. Most már mindenki együtt nyomozott, hogy minél
előbb megtalálhassák a nőt.
-
Aja? – nézett egyik reggel Christine az apjára
reménykedve. Hiányzott neki a mamája.
-
Meg fogom találni neked. Jó? Apa megígérte neked igaz? –
guggolt le a kicsi elé.
Már négy napja játszódik ez le
minden egyes reggel és a délutáni alvás után is. Még mindig nem tudnak semmit
Kateről és Rick egyre nehezebben tudja megértetni a kislánnyal, hogy hol van az
anyja. Hisz nem mondhatja neki, hogy nem biztos, hogy megtalálják őt. Castle
értesítette a New Yorkban lévő édesanyját és Alexist is, aztán pedig
nagyvonalakban Kate apjával is közölte a helyzetet, de megígértette vele, hogy
nem fog azonnal Bostonba rohanni. Az öreg Beckett megígérte és Tudta, úgysem
tehet semmit, ha ő is odarohan. Christineről még nem tudott. Őt Rick egyelőre
kihagyta a meséből.
Kate börtönének ajtaja újra
nyílt, ő pedig ijedten rándult össze, mikor meglátta, hogy ismét David lépett be
rajta, de most kezében egy kamera volt.
-
Szerbusz Katherine. Most pedig elbúcsúzhatsz a régi
életedtől – mondta gonoszan és bekapcsolta a kamerát – Gyorsan mond, nem tudom,
még meddig beszélhetsz.
-
Castle kérlek, neveld fel Christinet és mond meg neki,
hogy szeretem, és hogy sosem fogom elfelejteni. Szeretlek Rick – de ahogy Kate
kimondta a Szeretlek Rick mondatot, David agya újra elszállt és egy hatalmasat
rúgott a nőbe ott ahol érte. Kate a hatalmas fájdalomtól elvesztette
eszméletét, David pedig kiment.
Pár órával később a Bostoni
kapitányságon fáradtan, de gőzerővel dolgozó nyomozók egy videót kaptak az
interneten keresztül. Gyanútlanul nyitották meg a fájlt, s mikor meglátták az
egész videót elborzadtak. Castle akkor tört össze teljesen. Ahogy a nő
elbúcsúzott tőle és látni, ahogy a férfi kegyetlenül megverte. Kate borzalmas
állapotban volt. Idegesen és könnyes szemmel pattant fel és a pihenőszobában
szuszogó lányához sietett. Christine délutáni alvását töltötte teljesen
nyugodtan, nem tudván, hogy mi is folyik körülötte. Rick leült egy közeli
székre és szabad utat engedett könnyeinek. Némán hagyta őket végig folyni
arcán, nem akarta felébreszteni Christinet, mikor olyan nehéz volt elaltatni.
Hiába kicsi még, ő is érti, hogy valami nem stimmel.
Miközben Castle a lányával volt a
nyomozók csoportja, megpróbálta visszakövetni a videó útját. És bár az a David
nevű fickó ügyesen ugrált a videóval még sem tudta teljesen eltüntetni a nyomokat.
Három óra kemény keresgélés után a gép jelzett. Kate a jelek szerint Boston
külvárosának egyik régi raktárában volt.
-
Megtaláltuk a barátnőjét, jöjjön, egy járőr itt marad a
kislánnyal – lépett be gyorsan a szobába Johnson.
Castle felpattant és már futott is
a nyomozó után. Útközben adtak neki egy golyóálló mellényt, s egy örökké valóságnak
tűnt mire odaértek.
-
Maradjon itt fiam, szólok, ha bejöhet – szólt oda
Montgomery.
A taktika csak annyi volt, hogy
csendesen közelítik meg az épületet és nézik át, nehogy valaki észrevegye őket
és azzal bajt hozzanak magukra és Katere, de David mégis meghallotta és éktelen
dühösen rontott be oda ahová a nőt bezárta.
-
A rohadt kis barátaid megtaláltak. Azonnal kelj fel Katherine,
mennünk kell – mondta és durván ragadta meg a nő kezét és felfelé húzta.
-
Neked nem vagyok Katherine – de ahogyan kirántotta
kezét a férfi szorításából visszaesett a földre. Nem bírta tovább egy velőt
rázót sikított a fájdalomtól és tetejébe még egy nagy rúgást is kapott a
bordáira.
A nyomozócsoport és a kommandósok
nagyon közel voltak, mikor egy hatalmas sikítást hallottak, majd még egyet. Castle
is hallotta odakint és már indult is a hang irányába. Mire ő odaért a
kommandósok már lelőtték a nő fogva tartóját és valaki mentőért rádiózott. Csak
egy fél pillanatig kellett a szemével Katet keresnie és már meg is látta. Odaszaladt
mellé és a látványtól összefacsarodott a szíve. AZ arcán rettentő sok sérülés,
de azok csak horzsolások, a lábán látható nyílt törés, és a ruháján lévő sok
vér arra engedett következtetni, hogy még számtalan sérülése van. Kate még nagy
erőfeszítéseinek köszönhetően még magánál volt mikor az író mellé térdelt.
Nagyon fájt a mellkasa, úgy érezte ez olyasvalami, amit nem fog túlélni,
szólásra nyitotta a száját, de abban a pillanatban rengeteg vér folyt ki a száján.
Még hallotta, ahogy Castle felkiált, hogy hol van már a mentő, aztán átadta magát
a jótékony sötétségnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése