Közös fic Rainával!

Rainaval közös fic-et írunk... Itt egy kis ízelítő... Mind kettőnk oldalán olvashatjátok

Az ügy ami összeköt

A 12-es kapitányság előtt leparkol egy taxi. Egy fiatal lány száll ki az autóból. 22 éves, és a neve Olivia. A lány az ajtókilincsért nyúl, de a keze nagyon remeg. Pénzre van szüksége, és az utolsó mentsvárhoz fordul. Ez az utolsó lehetősége, bár nem nagyon hiszi, hogy akit keres, az segít majd neki. A lány bebotorkált az ajtón, és a portáshoz fordult.
- Jó napot. – köszön a lány. A portás látja, hogy a lány rosszul van. Oda sétál hozzá, és megkérdezi, hogy mit tehet érte, de a lány visszautasítja a kedvességet, és csak arra kíváncsi, hogy hányadik emeleten találja a gyilkossági osztályt. A portás a második emeletre irányította a fiatal lányt. Olivia beszállt a liftbe, és megnyomta a 2-es gombot. Kinyílt a lift ajtaja, és a lány lába megbicsaklott, és megszédült, amint kilépett a liftből. Szerencsére egy járőr még éppen időben kapta el a lányt, és így nem esett a földre.
- Jól van kisasszony? – kérdezte a járőr egy ijedt tekintet kíséretében.
- Igen jól. Szólna, kérem Richard Castle-nek? – kérte Olivia, és megpróbált megállni a saját lábán. A járőr csak bólintott, és már el is szaladt.

Már megint érzem, hogy néz, és nagyon zavar, így nem tudok a papírokra koncentrálni, pedig ez az ügy fontos.
- Most mit nézel? Mi lenne, ha nem néznél? Így nem tudok dolgozni – nézek rá nagy szemekkel.
- Imádlak nézni titeket – jegyzi meg és nekem nagyra nyílnak a szemeim.
- Castle – szólok rá kicsit hangosabban, aztán mikor észreveszem, hogy mindenki minket néz, halkítok magamon. – Ezt már megbeszéltük.
- Tudom, de olyan jó a tudat, hogy…
Elharapja a mondat végét, mert csúnyán nézek rá. Ez még mindig beválik. Remélem évekkel később is be fog válni. Jézusom. Még fel sem tűnt, hogy hosszú időre tervezek vele. Egy járőr jön oda hozzánk.

- Mr.Castle! – szólalt meg a járőr. – Önt keresi egy fiatal hölgy, aki nincs valami jó állapotban. Rick körültekint, hogy vajon meglátja-e a váratlan látogatót.
- Hogy az a… - hagyta el a hirtelen mondat a férfi száját.,

 Egy pillanat alatt körülnéz és már fel is pattan. Egy fiatal lány, szakadt ruhában és csak rá kell, hogy nézzek, látom, valami nem stimmel vele és az egész helyzettel. Annyira ismerős az a lány, de honnan? Biztos, hogy nem találkoztunk még, de akkor most mi van.

Rick dühösen végigszáguldott a folyosón, és megállt a lány előtt.
- Mit keresel itt? – jön a hirtelen kérdés.
- Pénzre van szükségem. Beteg vagyok, és gyógyszerre kell. – a lány bizonygatja a dolgot, de nem betegnek, hanem drogosnak néz ki, aki éppen az elvonási tünetektől szenved. Olivia tudta, hogy Rick nem fog hinni neki. Úgy gondolta, hogy a férfi helyében ő sem hinne saját magának.
- Áh igen? És mi a gyógyszered neve? Heroin, vagy talán Kokain? Nem adok neked pénzt. Nem értem miért jöttél ide. – a szavai, szinte éket vernek a lány szívébe. Olivia arcán végigfut egy gyönge könnycsepp.
- Szükségem van a pénzre. Már nem drogozom, kérlek, ez egyre rosszabb lesz. –A lány látja, hogy a könyörgés nem igazán hat. Mikor észreveszi, hogy a tekintete még mindig nemet mond, akkor elszakad a cérna.
- Utállak, érted? Gyűlöllek. – ordít, ahogy a torkán kifér. – Remélem, meghalok, és a te lelkeden szárad majd, minden. – a lány gyorsan hátat fordít, és a lépcső felé rohan.
. Leszaladt a lépcsőn, és kirohan az épületből. Megpróbál leinteni egy taxit, de egy ilyen kinézetű lányt ki venne fel? A ruhái szakadtak, az arca koszos, és mezítláb van. Az összkép egy szakadt csöves kinézetét mutatja. Oliviának, mindenre van megfelelő magyarázata, csak nincs kinek elmondania. Gyalog indul haza. Útközben, még megpróbál leinteni egy- két taxit, de hiába. Már csak egy saroknyira van a lakásától. Gyorsabbra veszi a lépteit, hiszen nem szeretne az út közepén elájulni. A kezei egyre jobban remegnek, és a légvétel is egyre nehezebbnek bizonyul. A lány eléri a lakását, és a lépcsőn megy felfelé. Szerencse, hogy a második emeleten lakik, és nem a tizediken. Remegő kezeivel, nagy nehezen előkaparja a kulcsokat, és bemegy a lakásba…

Látom rajta, hogy bűntudata van, amiért kiabált vele.
- Tudod, hol lakik? – kérdezem, de ő csak bólint, megfogom a kezét és felhúzom, hogy induljunk. A lakáshoz érve, be kellett törnünk az ajtót, mert zárva volt. A lány ott feküdt az ágyon félig eszméletlenül.

Az idegenek bejönnek. A nevét kiabálják, de a lány éppen, hogy eszméleténél van. Megpillantja az érkezők arcát.
- Rick. – a hang hihetetlen erőtlen volt. Olivia nem is biztos benne, hogy meghallották.
- Olivia. – a férfi a lány nevét kiálltja, és leguggol mellé. A fejét kezdi simogatni.

Gyorsan hívom a mentőket és bejelentem a diszpécsernek, hogy rendőr vagyok, hátha jobban sietnek.

Fogom Rick kezét és ő nagyon szorítja, de azért bírom. Figyeljük, ahogy az orvos megnézi a lányt, akit ő Oliviának hívott, mondott pát orvosi szót és már el is ment vele a mentő. Látom, hogy valami nagy áll a háttérben, a kezem véletlenül a hasamra csúszik, és elgondolkodok azon, mi az amit Rick nem mond el.