- Hol van már az orvos? – türelmetlenkedett Castle mikor két
nappal később az orvosi szobában vártak. Kate már a vizsgáló asztalon feküdt, Rick
pedig mellette toporgott idegesen. Az orvosra vártak.
- Szép napot – jelent meg az orvos – na, lássuk, csak hogy
sikerült a két héttel ezelőtti akciónk – mosolygott vidáman az orvos.
Kate és Rick azonban csak idegesen várták, hogy kiderüljön,
a teszt igazat mondott-e. Kék zselét kentek a nő hasára és a doki már rá is
nyomta a készüléket. Kicsit körözött vele, aztán egy apró foltocska jelent meg
a képernyőn.
-
Nézzék csak – mutatott a képernyőre az orvos –
az a pici foltocska ott a babájuk.
-
Olyan, mint egy tintapaca – Rick úgy nézett ki
mint akinek ez az első gyereke, pedig már van egy majdnem felnőtt lánya, de hát
elfelejtette már, hogy is néz ki egy ultrahang.
-
Vérbeli író – forgatta meg könnyes szemeit Kate,
és a vállát csak hamar a sírás rázta meg. Nem akart ott sírva fakadni, de
rettentő boldog volt. Végre átélheti az anyaság minden örömét.
-
Kérnek egy képet? – szakította meg a pillanatot
egy szőke hajú asszisztens.
-
Igen kérnénk – válaszolt a férfi, miközben Kate
leszállt az ágyról és közben odafigyeltek az orvosra is mikor kell menniük a
következő ultrahangra és vizsgálatra.
A kocsiban hazafelé:
-
Nem hiszem, hogy fogok tudni titkolózni –
magyarázta Rick, utalva ezzel arra, hogy nem is akarja titokban tartani a
jövevényt.
-
Ne aggódj, én sem akarom titkolni, pedig tudom,
hogy még korai – beszéd közben keze végig a hasán nyugodott, kezében pedig a
képecskét szorongatta.
-
Még meg kell szoknom, hogy itt van – nézett mosolyogva
vezető szerelmére.
Castle egyik kezét levette a kormányról, gyorsan a nő hasára
helyezte és úgy mondta:
-
Nekem is, de alig várom, hogy én is érezzem.
Kate gyorsan visszatette a férfi kezét a kormányra,
jelezvén, inkább a vezetésre figyeljen. Nem kellett megbeszélniük, hogy most
hová kell menniük. A kapitányság volt a cél. Kötöttek egy megállapodást, és Kate
nem bánta, hogy ott kell hagynia a kapitányságot. Idővel majd vissza fog tudni
menni. legalább a kicsi első születésnapjáig otthon szeretne maradni, de ez
majd úgyis attól függ, hogy fogja bírni távol a munkájától. Megérkeztek az őrsre,
megfogták egymás kezét és mosolyogva léptek ki a liftből. Senkinek nem kerülte
el a figyelmét, hogy az a nő, aki már hónapok óta nem mosolygott, most fülig érő
szájjal ment oda. Egyenesen a kapitány irodájába mentek. Esposito és Ryan
kintről figyelték az eseményeket. Rettentő kíváncsiak voltak, mi is az a nagy
mosoly. Már fél órája bent voltak.
-
Mi lehet ennyire érdekes? – kérdezte türelmetlenül
Ryan.
-
Nem tudom haver, de nekem lassan mennem kell,
mert Lanie és Bonnie már várnak – állt is fel Javier, de abban a pillanatban
nyílt az iroda ajtaja.
-
Azért néha látogasson meg minket Beckett nyomozó.
Viszlát! – és már vaslady be is csukta az ajtót, meg sem várva, amíg ők elköszönnek.
A fiúk csak néztek nem értették mi is volt az, amit láttak
és hallottak.
-
Beckett ugye nem hagysz itt minket? – kérdezett Ryan
-
Az a helyzet hogy bizony igen fiúk, izgalmasabb
dolgok elé nézek, és nem akarok kockáztatni.
-
Izgalmasabb? Izgalmasabb, mint bűnözőket rács
mögé dugni? – ez már Esposito volt.
-
A helyzet az, hogy babát várok, és a kicsi első
szülinapjáig biztosan 100%-os anya akarok lenni. Sokat küzdöttünk érte, és én
minden pillanatát élvezni akarom, és nem akarom megkockáztatni, hogy őt is
elveszítsük. Azért nem szabadultok meg tőlem.
El sem búcsúztak egymástól, hisz nem volt miéért. Hazafelé
még beugrottak Laniehez, neki is elmondták a jó hírt. Otthon pedig felhívták
Alexist, aki ha lehetséges lett volna, keresztülbújt volna a telefonon örömében.
Estére áthívták Marthat és Jimet egy vacsorára. Az este remekül sikerült.
Mindenki örült a hírnek és mindenki velük együtt örült. Annyi szenvedés és
nehéz idő után, amit ketten átéltek, végre boldogok lehetnek. Útban az a baba,
akit annyira vártak. Kate végre anyának érezheti magát, Castle boldog, mert
újra apa lesz és boldog attól, hogy szerelmét boldognak látja. Sokkal jobban
szereti a mosolygós Kate Beckettet, mint azt a nőt, aki az utóbbi időben volt a
sok megpróbáltatás miatt. Alexis pedig alig várja, hogy végre tényleg ő legyen
a nagytesó. Már ki is jelentett az apjáéknak, számítsanak rá, hogy ő bizony
minden hétvégén és szünetben haza fog menni, pedig az egyetemre úgy ment el,
hogy ne várják el tőle, hogy az összes hétvégén otthon legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése